Nehéz egy világjárványról pozitívan írni, még nehezebb a kimenetelét megjósolni, én azért mégis megpróbálom.
Számtalan írás született már arról, hogy a koronavírusnak a kevésbé szennyezett környezet lehet az egyetlen haszna. Én azért találtam mást is és csak reménykedem benne, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem valóban egy zöldebb, emberibb, tudatosabb jövő elé nézünk.
Hiszen az emberiség mára akkora tudást halmozott fel, olyan erőkkel és lehetőségekkel rendelkezik, amelyek ugyan képessé tehetik saját maga és környezete elpusztítására is, de ugyanúgy megvan az esély egy, a mainál jóval gazdagabb és emberségesebb világ megteremtésére is. Ehhez persze egy óriási szemléletváltás szükségeltetik, mert a Föld nem most üzent először. Eddig süket fülekre talált, pedig eddig is nagy árat fizettünk a nemtörődömségünk miatt. Gondoljunk vizeink állapotára, az árvizekre, a szennyezett talajvizeinkre, az egyre növekvő számban már kipusztult és a kihalóban lévő fajokra, a hulladékhegyekre, vízi szemétszigetekre, az olvadozó gleccserekre, a felborult évszakokra. Népünk kedvezőtlen egészségügyi állapotának alakulásáért is nagymértékben a szennyezett környezet tehető felelőssé, hiszen egy beteg ökoszisztémában nem lehet egészséges maradni.
A mostani drasztikus üzenet pedig olyan mint egy inga, ami ha nagyon kileng egy oldalra, akkor bizony nagyon átbillen a másikra is, mielőtt beállna az egyensúly.
Az biztos, hogy ez a vírus már elérte azt, amit számos direktíváknak, nemzetközi egyezményeknek sem sikerült és amit mi emberek képtelenek voltunk: lelassítani és visszavenni.
És ő érte el azt is, ami a NASA műholdképein már látszik, hogy tisztább a levegő.
Neki köszönhető az is, hogy sokunk figyelme most a legfontosabb kincsünk, az egészségünk felé fordul. Ameddig természetesnek vettük az egészséget, nem értékeltük azt. Sajnálatos, hogy egy világjárvány kell ahhoz, hogy rájöjjünk, mi is az igazi érték. De legalább ráébredtünk erre is.
Szemétszigetek vizeken, hulladékhegyek szárazföldön, szmog a levegőben. Ez is jól mutatja, hogy hiányzott a felelősségérzet sokunkból (tisztelet a kivételnek) környezetünk iránt és nem tiszteltük a természetet sem.
Felgyorsult minden. Fast fashion, Fast food és Fast kapcsolatok idejét éltük. Felhalmoztuk a legújabb bóvlikat, olcsóbb utánzatokat, majd egyszeri használatukat követően gyorsan meg is váltunk tőlük, ezzel a hulladékgazdálkodás nem túl etikus szereplőivé is váltunk. Gyors ételekkel „tápláltuk” szervezetünket és pillanatok alatt vetettünk véget egy-egy régóta működő kapcsolatnak is. Ha valami nem működött kidobtuk, ha valakivel nézeteltérésünk volt, eldobtuk maguntól, ahelyett, hogy megpróbáltuk volna a nem működő dolgokat megbeszélni és azt kijavítani. Felszínes világban éltünk, ahol remekül tudtuk értékelni a külsőségeket, de a belső értékeket már kevésbé. Tapostunk és az sem számított, ha ezzel átgázoltunk másokon. A Család fogalma, már rég mást jelentett. Egy világjárványnak kellett jönnie, hogy rájöjjünk mennyire fontos is a Család és milyen jó felelősen és szeretetben élni egymás mellett és hogy ne dobjuk el az értékes és működő kapcsolatokat sem és hogy rájöjjünk arra is, hogy bizony a külső csillogás-villogás sem minden. Most átértékeljük, hogy valóban mi számít értéknek.
A fenyegető vírus kellett ahhoz is, hogy jobban odafigyeljünk arra, milyen tápanyagokkal érdemes táplálni szervezetünket.
Pazaroltunk, habzsoltunk. Azt gondoltuk, hogy ha pénzünk van, mindenünk van. Hogy mindent megvehetünk, hogy mindenhova eljuthatunk. A vírus kellett ehhez is, hogy észbe kapjunk és felébredjünk, hogy okosabban gazdálkodjunk javainkkal. Biztosan sokan leszünk, akik egy ideig a hazai táj szépségét fedezzük fel és nem szívesen utazunk világgá. Így majd megismerjük saját országunk csodálatos élővilágát, természeti szépségeit és bízom benne, hogy azáltal, hogy megismerjük, jobban is becsüljük majd és vigyázni fogunk rá. Abban is bízom, hogy eszünk ágába se lesz majd a reklámvilág csapdájába esni és engedni a különböző marketingfogásoknak, csábításoknak, hisz sokszor mellőzhető az, amit csak a különböző akciók miatt a kosarunkba teszünk. Reménykedni tudok abban is, hogy minél többen leszünk, akik előtérbe helyezzük majd a hazai termelők által készített minőségi termékeket és nem a Föld másik feléről szerezzük be dolgainkat. Minőségi vásárlókká válhatunk a mennyiségi helyett.
Félreértések elkerülése végett én nem a modern technika ellen vagyok, mert azt gondolom, hogy rengeteget köszönhetünk a hihetetlen gyors ütemben fejlődőképes tudománynak. Nem gondolom azt sem, hogy mindenkinek puritán módon kellene élnie. De a felesleges pazarlásban, a mohóságban és a mértékek eltolódásában óriási problémát látok, mert az kibillent, mint az inga. De mikor az újra helyreáll, akkor keressük majd a lehetőségeket, hogy hogy tudnánk fenntarthatóan élni, mert hiszem, hogy sem a tudománynak, sem a divatnak, sem az utazási szokásainknak nem kell a környezetvédelemtől különválnia. Személyiségünket, gondolkodásunkat, cselekedeteinket nagymértékben befolyásolják értékítéleteink Értékítéleteinket megváltoztatni nem egyszerű, de a mostani helyzetnek mintha sikerülne. És nem is lehet ez máshogy, mert Vízöntő korszakban élünk, ahol az ént felváltotta a mi. Aminek eljött az ideje, az a közösségek, az összefogás, a szeretet ereje és az a soha nem tapasztalt együttműködésé, amit most lehet látni. A vírus menni fog, de ha mi maradni akarunk, akkor próbáljunk meg végre a moho helyett homo sapiensként élni, különben takarodhatunk.
Útmutatásul sose felejtsük Gandhi szavait:
„A Föld eleget terem ahhoz, hogy kielégítse minden ember szükségletét, ám nem minden ember mohóságát.”
